Akháj költő dala

Sűrű pelyhekben csattog a fájdalom –

S amott messze, Thermopülénél villámkorbács hasítja végig a tájat,

Hol amazok éppen megcselekszik, mit megkövetel a haza,

S persze azt is, amit a vér szava,

Meg a szétroncsolt hús illata.

S majd a győzelemtől elázva jönnek vissza a halálból –

Vagy éppen a halálba, mert

Sok-sok halálból élnek, hogy halált adjanak a népnek,

S hogy ne haljanak hiába.

Háromszázan indultak hadba, s majd

Háromszázezren térnek vissza

Elkínzott akháj romjainkra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.